1804. november 23-án született Kecskeméten.
Szülei iparos pályára szánták, de 1821-ben az ő tudtuk nélkül belépett a hadseregbe. 1831-ben kapott először tiszti rangot. 1847-ben főszázados volt a Miklós huszárezredben. 1848 júniusában Magyarországra vezényelték. Jellasics szeptember 11-ei támadásakor a Dráva vonalán szolgált. Az ozorai ütközetben kiemelkedő érdemeket szerzett, ezért 1848. október 8-án őrnaggyá léptették elő. A muraközi hadműveletekben, majd a móri ütközetben (december 30.) Perczel Mór hadtestének egyik hadosztályparancsnokaként – november végétől honvéd ezredesi rangban – vett részt. 1849. január elejétől Görgey fel-dunai hadtestben kinevezték a Miklós huszárezred parancsnokává. Február 18-ától hadosztályparancsnok lett a fel-dunai, majd azt ebből alakult VII. hadtestnél. Alakulata harcolt a február 26-27-ei kápolnai csatában és a február 28-ai mezőkövesdi ütközetben is.
Március végén átvette az „ideiglenes fővezérré” kinevezett Görgeytől a VII. hadtest parancsnokságát. Az 1849. április 2-ai hatvani ütközetben győzelmet aratott Schlik császári altábornagy hadteste fölött, ezért vezérőrnaggyá léptették elő. Az április 6-ai isaszegi csatában nem bizonyult önálló döntésekre képes parancsnoknak, és a császári fősereg nagyrészt ennek köszönhetően kerülte el a döntő vereséget. 1849. április 24-én betegségére hivatkozva kérte felmentését, és a további harcokban már nem vett részt. Lemondásának valószínű oka a függetlenségi nyilatkozat mellett az, hogy az isaszegi csata után megrendült a bizalom hadvezéri képességeiben.
Mivel az április 14-ei Függetlenségi Nyilatkozat után már nem harcolt a császári csapatok ellen, a hadbíróság „csak” tíz év várfogságra ítélte. 1850-ben kegyelmet kapott. Biharon postamester, majd 1868 és 1875 között a bihari kerület országgyűlési képviselője volt
Bihari birtokán halt meg 1884. augusztus 5-én, 80 éves korában.
---------------------------------------------------------------------------------